itt vagyok ♥

visszatértem! =) sajnálom, hogy eddig nem volt rész..... De most mindenhova próbálok ujjat kirakni! =) de mielőtt elkezdeném... Elmondanátok, hogy melyik oldalamat/oldalaimat szoktátok olvasni? mert ha van olyan amit nem, akkor azt nem folytatom..... Még egyszer: Sziasztooook<3 és imádlak titeket<3

i'm sorry :(

Sajnos az elmúlt időben nem volt időm részt hozni, de kárpótollak titeket egy új bloggal :
http://teiserzed.blogspot.hu/   remélem tetszik =] xoxo

~ Amikor elösször... ~

Lehet, hogy csak azért mentem bele, hogy majd valamikor randizok vele, mert még soha, senki se hívott? Lehet, de valamikor el kell kezdeni. :D félreértés ne essék, nem akarok Jakeel szórakozni... Tetszik, mert még a hülye is észreveszi, hogy helyes, de.... nem érzem, hogy lenne köztünk kémia.. Na mindegy. Az összes diákot meghallgatta a tanár. Nem volt olyan akinek nem mondott volna egy jó szót.
- Köszönöm. A nap végén, ahogy gondolom már tudjátok, kint lesz a névsor az osztályokról. - mosolygott mindenkire, és rám nézett - Mrs. Johns. Kérem jöjjön ide.
- Igen? - kérdeztem tőle halkan, mert féltem, hogy valami baja van velem.
- Magától csak éneket hallottam még, és úgy volt, hogy gitározni is tud. Lejátszana nekem valamit, hogy egyenlő eséllyel tudjam berakni az osztályba? - azt hittem már komolyabb...
- Persze. - felkaptam egy sima, barna, akusztikus gitárt. Gondolkoztam, hogy mi legyen, de végül kitaláltam.  Nincs címe, ez csak... egy ének nélküli dal. Én irtam. Amikor befejeztem, akkor vettem észre, hogy Ross még bent volt a teremben.
- Nagyon jó. Köszönöm. Akkor délután nézze a névsort. - mondta és kiment. Ross visszament a helyére a táskájához, és kiment. Azt figyeltem egész órán, hogy csak velem flegma. Aaaaah ._.  A folyoson sétálok kifelé amikor neki megyek valakinek.
- Bocs - mondom zavartan, és lehajolok a lejtett dolgokért. Velem egyidőben ő is lehajol, ekkor vettem észre, hogy Jake az.
- Semmi. Van még.... - kezdte, de közbeszoltam
- Nincs - mosolyogtam rá.  Megmutatta a termeket, hogy melyik hol van...  Unalmas volt, de a társasága jó. ^-^.  Egyszed csak Dellyvel futottunk össze.
- Mizu srácok? Hogyment? - kérdezte ragyogó arccal.
- Szerintem jól - mosolygok rá.
- Nagyon jól - mondja utánam Jake.
- Mindjár kint lesznek az eredmények... De vároooom - ugrált Delly, mire elnevettem magam.
- Ugyan, mimdig a legjobbak közt voltál. - nyugtatja meg Jake.
- Kedves tanulóink! Itt van a kezemben az osztályok névsora, kitűzöm és már meg is nézhetitek. - mosolygott a diri. Meg se mertem nézni... Delly viszont elsőként lecspott.- Ezaz! Bent vagyok...A legjobb csoportban. - ugrott a nyakamba Rydel.
- Gitár, gitár..... bentvagyok. Te pedig .... - néz rám - az ének- gitárnál a legjobban - néz rám elismerően.
- Aztaaaa - csak ennyit tudok mondani.

Otthon még egy kicsit remdbe raktam a szobám, felálítottam a gitár és a szintetizátor álvámyát és rájuk raktam a hangszereket. A szobámban ezen kivül még egy zongora is vana fal mellett. Jó nagy a szobám... A legjtöbb hely üres, de legalább nem nyomott. Kimentem a postáért a ház elé, amikor szinte fejbe talált egy rugby labda.
- Figyelhetnél jobban - szoltam hátra dühösen, de még nem tudtam ki dobta a labdát.
- Bocs! De neked is figyelned kellett volna - szól át nekem az utca túloldaláról. Ez itt lakik?! Akkor Dellynek is itt kell lennie. Rossal még jó ideig vitatkoztunk át az utcán, amikor Delly jött ki, és átfutott az uttesten.
- Te itt laksz? - kérdezte döbbenten.
- Ahaaa - bológattam nevetve. - Bejössz? - hivtam be, ő pedig jött. Amikor a szobámban meglátta a hangszereket rögtön odaállt a szintihez, és elkezdett egy számomra tök ismeretlen dalt játszani.
- Ez mi? Nagyon jó. - mosolyogtam rá
- A tesóimmal szoktunk dalokat írni... - momdta szerényen. Egész délutánnálam volt, aztán pedig hazamemt. A tuloldalra.


* Jelen *

 Szóval igy ismertem meg Dellyt... =) Olyan furcsa, hogy a saját gondolataimat olvasom, és nem emlékszek rá....  Kint már besötétedett, fáradt is voltam, így szinte rögtön elaludtam. Olyan volt, mintha álmomban ujra átélném azt a napot amikor megismertem Rosst és Rydelt...  Reggel, amikor felkeltem, még mindog sötét volt. Az ágy mellett a széken, valaki szuszog. Alig kivehető az alakja, de a haját, az látom, hogy rövid, így gondolom Ross az. Elaludt a székben... =]   Nem tudtam mit csináljak, ezért csak mocsorogtam, már amenmyire tudtam. Erre persze Ross is felkelt.
- Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva
- Jól... köszi.  - mosolyogtam vissza rá. -  Elolvastam a naplóm, és már tudom, hogy ismertelek meg - vigyorogtam rá, mire lesütött szemmel elröhögte magát. - itt aludtál? - kérdeztem tőle az egyértelmüt. Nem válaszolt, csak közelhajolt az arcomhoz, és homlokon puszilt, ami miatt jóleső borzongás járt át.
- Aludj még. Pihenned kell - mosolygott rám
- Neked is. Nem aludhatsz egy székben. - néztem rá
- De én itt maradok veled.
- Akkor gyere ide -huztam össze magam az ágyon, hogy Ross mellém tudjon feküdni. Amikor mellémdölt, ovatosan átkarolta a válam, mie az ővére hajtottam a fejem. Ősszekulcsolta a kezünket, és úgy aludtunk el.

~ Itt jó... ~

Nagyon lassan, de végre kinyitottam a naplót. Akkor. Kezdjük is el.
   *2 évvel ezelött*
Kicsit meglepödtem amikor anyuék bejelentették, hogy Los Angelesbe fog költözni a család. De végülis 16 vagyok, nincsenek barátaim. Csak a zene, ének és a tánc éltet. Lehet, hogy a költözésnek, köze van ahoz, hogy L.A.ben van a legjobb müvészeti iskola... Na mindegy. Most itt állok a Californiai szobám közepén, egy csomó ruhával a kezemben, és nem tudom mit vegyek fel a suliba. Ja igen, azt elfelejtettem leirni, hogy felvettek, abba a müvészetibe. A ruhám végül, egy laza, sportos, de mégis csinos összeállítás lett. Anyuék már elmemtek dolgozni, ugyhogy egyedül indulok utnak. Hangszert nem viszek, mivel, az ált a prospekturban, hogy mindenről gondoskodnak. :D
    Ahogy bememtem az iskolába, egy szőke lány állítottam meg, aki kérdőn nézett.
- Nem tudod, hol lesz most a tánc óra? - kérdeztem tőle.
- De! Én is oda megyek. Gyere - invitált magával, amit nem utasítottam el, mivel eddig csak vele beszéltem. - Amugy Rydel vagyok - mosolygott rám.
- Bella. És te mióta jársz ide? - Kérdeztem Rydelt.
- Hát már 2 éve... - gondolkozott - és, mit akarsz itt tanulni? - kérdezte miközben kimyított egy ajtót
- Hát ugye a tánc, a gitár és ének... - soroltam, mire elismerően bólógatott.
- Az öcsém is pont ugyanezekre iratkozott fel.
- Miért? Itt hogy vannak az osztályok? - kérdeztem homlokráncolva.
- Itt nem korosztályba van. Felmérik ki menyire ért mihez, és ugy raknak be minket egy csoportba. Nézd itt vagyunk - huzott be egy másik ajtón.
- Üdvözlöm magukat, itt a második szemeszterben. Mint tudják, ebben a félévben is felmérjük a tudásukat, szóval készüljenek fel. - tapsolt kettőt a tanár. Az első táncolók, kicsit bénáztak, de a tanár végig jegyzetelt. Aztán jött Delly... Woooow. Asszem ezzel mindent leirtam. :D
- Mrs. Johns! Maga jön - szolt nekem a tanár. Beinditotta a zenét, engem meg magával ragadott a zene. Mintha nem én uralkodnék a testem felett. Csak arra lettem figyelmes, hogy a betanult támcomnak vége, és a zene is leált. A többiek tapsoltak, még a tanár is elismerően bológatott. Amikor lement az összes diák ideje, szólt a tanár.
- A nap végén kint lesz az osztályok névsora, a többivel. - mondta és kiment
- Aztaaaaa. Te nagyon profi vagy - fordult felém vigyorogva
- Hááát, köszi, de te se vagy semmi - néztem rá elismerően.
- Köszi - mondta szerényen. - Milyen órád lesz?
- Öhhhm - vettem elő a papirokat- Gitár. Neked?
- Emelet zongora. Tudod, szintetizátor. - magyarázta
- És nem tudod, hogy hogyan tudnék elmenni a gitár órára? - egy ideig a távolba nézett, aztán elüvöltötte magát.
- ROSS!!! -szólt egy szöszi fiúnak, akki ilyedten kapta a fejét a hang irányába.- Kisérd el Bellát a teremhez.- parancsolt rá, ami elég viccesen nézett ki
- Nem vagyok idegenvezető - mondta flegmán és rámnézett
- Ugyan oda megy, ahova te - forgatta a szemét Delly.
- Jó, gyere - szolt nekem, mire elkerekedett szemmel néztem r
- Hé! Állj már le! - szoltam neki, mire döbbenten nézett - Nem vagyok kutya, hogy igy beszélj velem. És Delly - fordultam el a döbbenten álló Ross elől- Köszi, de biztos van más, akiben van valami udvariasság, vagy emberség - mondtam neki, mire Delly elröhögte magát.
- Amugy, ahogy nézem Jake le se tudja venni a szemét rólad, és ő is oda tart... - mondta nekem vigyorogva. - Jake! - szolt Rydel, mire az emlitett (helyes!) fiú elindult mosolyogva felém. - Ugye elkiséred Bellát a gitárórára? - kérdezte mosolyogva Delly
- Persze - vágta rá. Nagyon aranyos volt, ahogy a barna tincsei a szemébe lógtak, és kék, ragyogó szemével nézett. - Gyere, menjünk - invitált kedvesen, mire Rossékhoz fordultam.
- Sziasztok! - intettem nekik, és mégegyszer Rossra néztem. Dühösen fürkészte Jaket. Teljesen az ellentéte volt. Szőke hajával, barna szemével, Jake alig magasabb nálam, ő pedig férfiasan magas... Izompolójának hála, látszik az izma, ami nem kicsi. Jake inkább szálkás.
- És..... hogy vagy? - kérdezte Jake
- Jól, nagyon tetszik a suli. - mosolyogtam rá. - Te miket tanulsz itt?
- Gitár. Csak - nézett rám ragyogó szemmel. - És te?
- gitár, tánc és ének. Úgy hallottam, hogy az éneket lehet a gitárral tanulni..
- Igen lehet... - momdta, majd elgondolkozott - Mit beszéltél Rossal?  - döbbenten nézek rá- már ha szabad kérdeznem - tette hozzá gyorsan
- Semmit... Elég flegma - tettem hozzá.
- Hát... Nem mindig - mosolygott rám. Ez a srác mindig mosolyog? :D   Bementünk egy terembe, ahol rengeteg gitár volt és mikrofon.
- Aztaaa - ámultam el, mire Jake megszorongatott
- Ugye milyen zsir? - kérdezte vigyorogva, mire elröhögtem magam. Szinte pont abban az időben nyilt ki újra az ajtó és Ross lépett be. Leült egy szélre és elkezdett beszélgetni valakiklel.
- Gyerekek. Örülök az új diákunknak, itt a második szemeszterben - mosolygott rám, mire viszonoztam a gesztust. -  Akkor, a felmérést kezdhetnéd te. - lapozot egyett az paksamétában - Látom jelenkeztél énekre, gitárra és tánc oktatásra... Akkor előszőr énekelj egyett gitárkisérlet mellett. Valaki? - nézett körbe a tanár. Jake már jelenkezett volna, de Ross gyorsabb volt - Remek, akkor válasszatok ki a kották közül, melyiket szeretnéd énekelni. - mosolygott rám. Szinte rögtön kiszurtam az egyik kedvenc dalomat. Kelly Clarkson- Stronger.
- Ez jó lesz? - kérdeztem rezzenéstelen arcal Rosst, aki csak válat vont. Megnézte a kottát, és felém nézett, mire bolintottam, hogy kezdheti. Az egész dalba beleadtam mindent. Ross gitározása, ahogyan profin játszott.... lehidalok. *.*
      What doesn't kill you makes you stronger
      Stand a little taller
      Doesn't mean I'm lonely when I'm alone
      What doesn't kill you makes a fighter
      Footsteps even lighter
      Doesn't mean I'm over 'cause you're gone.
 A dalt énekelve átjárt valami furcsa érzés, mint mindig amikor énekelek.  Vége lett a dalnak és a tanár elismerően tapsolt és nekem szánta szavait
- Ez nagyon..... Elképesztő volt. Minden hang tiszta és az embert magáthallgatva átjárja a bizsergés. Bravo. Bravo!  - momdta még mindig tapsova a többiekke együtt. Zavaromban azt se tudtam mit mondjak, ezért össze-vissza beszéltem.
- Grat. Jó volt - momdta Ross, és már ült volna a helyére, amikor a tanár  utánaszól- Ne higyje Mr. Lynch, hogy magának nem kell énekelnie - mosolygott Rossra
- Persze. -  megsem nézi a kottákat, de már kezdi is.  Justin Bieber - Love me.  Nagyon jól énekelte... Sőt fenomerálisan. Mintha a zene a vérében lenne...
- Nagyon jó. - mondom elismerően Jakenek.
- Már régota járok ide és eddig te és Ross vagytok a legjobbak. - méz rám, elképesztő szép mosollyal, amit én viszonzok megköszönve a bókot.  - Mit csinálsz ma délután? - kérdezte hirtelen.
- Hát, úgy gondoltam, hogy rendbe rakom a szobám... tudod, a költözés. Mármint honnan tudnád, hisze eddig nem is montam.... - beszéltem össze vissza, de a végén lesütött szemmel röhögtem magamon.
- Akkor máskor lenne kedved eljönni velem valahova? - kérdezte és a kezét nyujtotta. Rossra néztem aki éppen befejezte a dalt, és rám nézett.
- Szivesen megyek - fogtam meg a kezét mosolyogva, mire Ross továbbfordult.

~ Emlékezz, kérlek... ~

 A fejem fáj, ahogy minden más végtagom... A szememet nem tudom kinyítni, de hallom az ajtó nyikorgását... Hol lehetek? Miért érzem magam ennyire gyengének? De a legfontosabb... Ki vagyok én?!
   Halk léptek közelednek arrafelé ahol én vagyok.
 - Jó reggelt Bella. - mondta egy halk férfi hang, amit nem tudtam beazonosítani. - Hoztam neked virágot... megint -mondta, amihez egy kinos nevetés társult. Hol lehetek, és ki ez az ember? - El sem tudod képzelni mennyire sajnálom... - mondta halk erőltetett hangon... valaki - Három hónapja, minden nap bejárok, várva hátha felébredsz, de semmi. És én vagyok a hibás. - mondta, és szipogást hallottam. Odanyúlt a kezével, az enyémhez. Nem emlékszek semmire, de nem akarom, hogy valaki miattam legyen szomorú. Úgyhogy, mimden erőmet beleadva, probáltam megszorítani a kezét. - Komolyan mondom, megőrültem... - mondta elbizonytalanodva. Még mindig szipog, többet kell tennem.
- Hol... hol vagyok? - kérdeztem halk, rekedt, és erőltetett hangon.
- Mi? - kérdezte döbbent hanga.
- Hol..... - kezdtem, de az a valaki, aki eddig fogta a kezem, ovatosan elengedett, és kirohant... Kezdtem érezni, hogy újra van bennem élet... Kinyitottam a szememet és felültem. Körülnéztem. Fehér falak, vas ágy... Körülöttem rengeteg virág. Az asztal mellett, egy nagyon erős, de finom illatú szines csokor volt. Gondolom amit ma hozott a.... aki bent volt. Egyszer csak az ajtó ujra nyitodott, és egy szőke srác, meg egy fehér köpenyes férfi lépett be.
- .... De tényleg. Megszólalt!- mondta a fiatalabb.
- Lehet, hogy csak képzelte Mr. Lynch... - mondta és felém fordult. Olyan döbbemtséget láttam az arcában...  Rögtön odajött hozzám, kérdezgetett, de én nem mertem válaszolni...
- Hall engem, Mrs. Johns? - kérdezte aggódva.
- Ige... Igen - mondtam félénken.
- Nagyon örülök!  Én Mr. Dechin vagyon, a maga orvosa. - mosolygott rám.
- Ő ki? - kérdeztem a szöszi felé mutatva, akinek lehervadt a mosoly az arcáról.
- Várjunk... Tudja, hogy hívják magát? - kérdezte az orvos.
- Nem
- Maga Bella Johns, és autóbalesetett szenvedett. Ő pedig Ross. A maga barátja.
- Én.. én ilyenre nem emlékszem - mondtam szomorúan a, ezek szerint Rossra nézve.
- Beszélgessenek, csak ne kelljen fel. A gép vizsgálatokat végez - állitgatott a gépen még valamit és még az ajtóból visszaszólt. - Értesítem a többieket - biccentett Rossnak, és kiment.
- Tényel nem emlékszel rám? - kérdezte miközben leült az ágy melletti székre. A megakarta fogni a kezem, de én elhuztam... amit szomorúan vett tudomásul - Szóval nem.
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem tőle. És valóban ő lenne a barátom?!  Akkor jó lenne emlékezni valamire...
- Autóbaleset... Összevesztünk... -mondta, de abbahagyta. Az orrnyergét dörzsölve folytatta - Azt mondtad, most egyedül szeretnél lenni, és beültél a kocsiba... Utánad akartam menni, de a következő pillanatban, csak az ütközés hangját hallottam. Egy kamion belement a kocsiba és... - folytatta szinte már sírva. Odahajoltam hozzá, és szorosan átöleltem. Igaz, nem emlékszek rá, de láttam mennyire bántja... - Sajnálom. - sutogta.
- Gondolom nem a te hibád volt... És tényleg sajnálom, de nem emlékszek rád. - mondtam neki, mire kicsordult egy könnycsepp a szeméból.  - És akkor.. mi... tényeg? - kérdeztem elképedve, mire mosolygva bolintott.
- Együtt vagyunk... vagy voltunk - láttam rajta, hogy fájdalmad ezt mondania.
- Ezt nem hiszem el!!! - rontott be az ajtón egy ugyanolyan szőke lány, mimt Ross. Ahogy meglátott a nyakamba akart ugrani, de Ross gyorsan elé ált.
- Nem emlékszik semmire - suttogta Ross, de én is hallottam.
- Az nem lehet... - mondta kétségbeesve a lány, és rám nézett. Nem mertem a szemébe nézni... Egyszerüen nem ment...
- Delly. Add oda amit hozál Bellának, és beszéljünk egy orvossal.
- Jó, de addig kimennétek? Igen Ross! Te is - szolt rá a szöszire, aki visszaült a székre.
- Ténnyleg nem emlékszel ránk ? - kérdezte elképedve.
- Sajnálom, de...
- Ne sajnáld. Nem a te hibád. Amugy nagy koccanás lehetett, hiszen engem nem lehet elfelejteni - mondta poénkodva... Delly. Ezen én is elnevettem magam, mire Delly mosolyogva nézett.
- Jó hallani újra a hangod. Nézd!  Ez egy album - tartotta felém, a potoalbumot, mire elképedve néztem rá.
- Retardált azért nem vagyok - mondom neki, mire elröhögi magát.
- Na, nézd meg. - biztatott. Az első képen mi voltunk, egymást átkarolva. A képet látva lefolyt egy könnycsepp a szememből. Hogy tudtam elfelejteni? Az emlékeimet akarom! MOST! Lapozta egyett, és máris egy csoportképet láttam. A legszélén Delly állt, mellette én, mellettem három ismeretlen srác, végül a legszélén Ross.
 - Nem azt mondta, hogy együtt voltunk? - kérdeztem a szöszitől, aki elnevette magát.
- Azelött viszont öltétek egymást. - vigyorgott rám. Tovább lapoztam. Megint ugyanazok az emberek, csak ők röhögnek azon, hogy én, az arcom alapján üvöltve ütöm a párnát Rosshoz. Ezen ell kellet nevetnem magam. Még egy csomó közös kép volt Delyvel. Aztán egy ujjabb csoportkép.
- Ök kik? - kérdeztem a fiukra mutatva.
- Rocky, Riker és Ratliff - mutatta a képen, hogy melyik név kihez tartozik... - Most jut eszembe. Amikor anya mondta, hogy felébredtél, az albummal együtt, véletlenül elhoztam az összes naplódat... azt hittem azok is albumok, de lehet, hogy segít emlékezni.. - mondta, majd felált - Na, hagylak pigenni. - mondta, mosolyogva és átölelt. Amikor kiment láttam az ajtóban Rosst, aki be akart jönni, de Delly kifelé tolta. Én nevetve intetem niki, mire mosolyogva visszaintett. Az ajtó becsukódott, és kezembe vezzem a naplóimat. Ha ez kell, hogy emlékezzek, legyen. Kinyitottam, a kupac alján lévő bőr kötésű naplót...